Csank Péter

A 2004-ben alakult, s a következő év májusában bemutatkozott Vertich Színpadstúdió előadásainak színlapján sokáig nem lehetett olvasni Csank Péter nevét. Aztán 2010- ben mintegy váratlanul a „Márta” című Müller Péter-dráma férfi főszereplőjeként jelent meg a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán: hitelesen, megrázó erővel formálta meg a vészkorszak áldozatává lett Golda nevű zsidó hentes tragikus alakját. S akik eladdig csak a vendéglátásból ismerték Csingit – ahogyan sokan nevezik városszerte – bizony meglepődtek a meggyőző alakítás láttán. Pedig ez a bemutatkozás nem előzmények nélkül történt.

Csank Péter a mai Kodály általános iskola elődjébe járt zenetagozatra: Telek Imréné volt az osztályfőnöke s a Kaposi Ida tanárnő vezényelte kórusban alt szólamot énekelt. 1983- ban a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolába iratkozott be, s itt kezdődött a színjátszással való kacérkodása. Susán Ferenc – aki ugyanott tanult és fiatalon került a nevezetes Petőfibe – ötlete volt, hogy szervezzenek úgymond a „Keri”-ben is ilyen csoportot. Szimpátiából Csank Péter is elment a meghallgatásra, de miután prózai szöveget nem tudott, kénytelen volt elénekelni egy kedves, négy-öt soros kis dalt, amit annak idején az osztálykórussal előadtak. Ennyi elég volt, hogy Susán Ferenc, illetve Jakubovits Judit, az alakuló csoport két vezetője meghívja maguk közé.

Az első darab amiben fellépett, Galgóczi Erzsébet „Tizenegy több mint három” című drámája volt. Később már közösen döntöttek a KiViSzI név – amely az iskola nevére hajaz – felvétele mellett, s áttették székhelyüket a Kohász Művelődési Központba. Heti két próbát tartottak, szisztematikusan és fegyelmezetten igyekeztek elsajátítani a beszédtechnikai, mozgásművészeti, dramaturgiai alapismereteket. Az 1985/86-os évadban mutatták be Kaposi Miklós „Júlia és Rómeó” című bohózatát, amelyben Mercutiót játszotta és a lámpákat kezelve mintegy fővilágosítóként is közreműködött. Ezzel a produkcióval nagy sikerrel szerepeltek, díjat nyertek az egri diáknapokon. Sőt, később a balassagyarmati katonáskodás idején is nagy hasznát vette a Mercutio- szerepnek: az egyik a társával előadott humoros dialóg jó pontnak számított az elöljárók szemében.

Csank Péter 1988-ig – bevonulásáig – játszott a KiViSzI-ben. Szívesen emlékszik a „Három testőr” zenés változatára, amelyben Richelieu bíboros figuráját formálta meg. Részt vett számos szerkesztett műsorban, születésnapi és mikulási rendezvény programjában. Két nyáron is közreműködött az úgynevezett ekhós portyán, amely keretében vásári komédiát mutattak be. Ma is nagyon jó érzéssel gondol vissza arra, hogy neki ítélték elsőként a KiViSzI által alapított „Közösségért, közönségért”-díjat. A leszerelés után úgymond elsodorta az élet. Családot alapított, két leánya született, s a megélhetési kényszer miatt sokáig nem jutott idő a színjátszásra, színpadi fellépésre. Néhány év – amely során terjesztette a Nógrád Megyei Hírlapot is – után szakmájába, a Pécskő utcai La Fiesta étterembe került, ahol együtt dolgoztak Susán Ferenccel, akit időközben meghívtak rendezőnek a Vertich Színpadstúdióba. Ő tudta, hogy Csank Péter kézügyes, szeret barkácsolni, ezért, amikor 2008-ban színpadra vitte Arthur L. Kopit „Jaj apu, szegény apu….” című abszurdját, kollégáját kérte fel a díszlet megtervezésére, illetve elkészítésére.

A próbák során szoros kapcsolatba, sőt jó barátságba került a vertichesekkel, együtt izgult velük a bemutatón, amelynek színlapján értelemszerűen már az ő neve is megjelent. 2010-ben Müller Péter fentebb említett, sok helyszínen játszódó darabjához Susán Ferenc rendezői koncepciója szerint szükség volt forgószínpadra. Heteken át gondolkodtak, rajzoltak együtt, míg végül rájöttek, hogy ez túl nagy vállalkozás, amit nem lehet amatőr módon megtervezni, pláne megépíteni, ezért a kivitelezés – amelynek az anyagi hátterét nagy munkával, összefogással sikerült megteremteni – profi cégekre hárult. Viszont Susán Ferenc felajánlotta Golda szerepét Csank Péternek, aki nehezen állt kötélnek, sok gondolkodás után, de végül is igent mondott.

Eleinte döcögősen birkózott a feladattal, érződött, hogy két évtizedig nem állt színpadon. Aztán fokozatosan belelendült és akkor már csak attól félt, hogy miután Golda a darab első részében meghal, az előadás végére elfelejti a közönség a figurát megformáló színészt is. Nem így történt, s amikor a kiment meghajolni, bizony borsódzott a háta a tapsvihartól. Mi sem természetesebb, hogy e sikeres újrakezdés ott marasztalta Csank Pétert a Vertich Színpadstúdió társulatában.

Részese volt a 2012. januári magyar kultúra napi összeállításnak, Mikecz Estillától – aki időközben Kaposvárra került színművészeti egyetemre – átvette a kutya szerepét a „Brémai muzsikosok” című mesejátékban, amellyel vidéken is többször tájoltak. Tavaly tavasszal történt a jogutód, a Zenthe Ferenc Színház megalakulása, amelyik ezzel a névvel először T. M. Plautus „A hetvenkedő katona” című ókori klasszikus vígjátékát mutatta be. A darabban Csank Péter az élvhajhász Periplectomenust alakította. Az általa előadott énekszám olyannyira jól sikerült, hogy ez a későbbiekre is benne maradt a produkcióban. Teljesen más feladatot jelentett A. Camus „Félreértés” című drámájában az előadás végéig szótlan Szolga megformálása.

Jelenleg Csank Pétert munkája távolra szólítja, de kapcsolata a színházzal napinak mondható. Szeretné, ha a sorsa, további pályája véglegesen kötődhetne a társulathoz és ezáltal Salgótarjánhoz.

(forrás: Nógrád Megyei Hírlap)