2024.09.04 - Felolvasószínházi premierünk volt
 |
Felolvasószínház formában mutattuk be Szabó Magda Az a szép, fényes nap című történelmi drámáját a kamarateremben. A premierre (Székfoglaló Premier Bérlet) szeptember 27-én várjuk Önöket a színházteremben, de 28-án is láthatják majd az előadást a Zenthe Ferenc Bérlet részeként.
A történelmi játék Szabó Magda: "Az a szép, fényes nap" című, 1975-ben írt drámája. A Kossuth-díjas, népszerű írónő 2007-ben hunyt el. Az egyik legtöbbet fordított magyar írónő, regényei számos országban jelentek meg. Az "Ajtó" című regénye 2015-ben például felkerült a New York Times tízes népszerűségi sikerlistájára.
E drámának az ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt, 1976-ban, majd később többek között műsorára tűzte az Újszínház, a Nagyváradi Szigligeti Színház, és legutóbb a Székesfehérvári Vörösmarty Színház (korábban még 1981-ben TV film is készült belőle).
"Az a szép, fényes nap" a drámairodalmunk egyik csúcsteljesítményének tekinthető. Olyan nemzeti szempontból fontos műnek, mely egyúttal magas művészi értéket képvisel, aminek következtében mintegy kötelességünknek érezzük ezen darab műsorra tűzését, s az ország több településén annak bemutatását.
Nemcsak szűken véve nyelvi, drámaesztétikai, dramaturgiai "erőssége" ösztönzött bennünket a színpadon való megvalósításra, hanem maga a téma is. Amely a magyar történelem egyik máig ható eseményét, illetve időszakát ?dolgozza? föl. Úgy véljük, hogy ez a mű ? noha a régmúltban játszódik ? ma is sok aktuális üzenetet hordozó, gondolatébresztő alkotás.
A darab a magyar történelem régmúltjába, a honalapítás korába "repíti" vissza a nézőt. Sorsfordító események történnek 994 őszén amikor is, Géza fejedelem ? aki lényegében előkészíti István számára az államalapítás véghezvitelét -, az esztergomi összehívja Európa keresztény királyságának követeit, hogy legyenek tanúi fiának, Vajknak /a későbbi Szent István királynak/ a nyilvános megkeresztelkedési ceremóniáján.
A magyarság ősi, sámánisztikus vallásával történő szakítás új korszakot hoz a magyarság történelmében. S ez a választás, több mint ezer év elmúltával is fontos kérdéseket feszeget a magyarság számára. A Nyugathoz vagy Kelethez tartozás, illetve csatlakozás dilemmája évezredes távlatból is aktuális üzeneteket hordoz ma is számunkra.
A drámai történéseket elindító fő kérdés az, hogy vajon meg kell-e keresztelni Vajkot? És a kérdés "kibontása" során a néző tanúja lesz a sok hatalmi játszmának, árulásnak, gyilkolásnak, leszámolásnak, megfontolásnak és kompromisszum-keresésnek. A konkrét drámai eseményekből, a történetből kiviláglik, hogy az életben való előrelépéshez, a győzelemhez bármi, és bárki bármikor feláldozható. Legyen az közelebbi vagy távolabbi rokon, netán jóbarát. Az emberélet sem számít, ha a hatalom vagy valami felsőbb érdek úgy kívánja ? a politikai szándékoknak és lépéseknek megfelelően alárendelődik ezeknek minden erkölcsi emberi érték.
A darab fajsúlyos gondolatokat fogalmaz meg; a magyarság ezeréves múltja arról tanúskodik, hogy a változásokért személyes áldozatok árával kell megfizetni. Három generáció története bomlik ki a drámában: Gyuláé, Gézáé, és Vajké, akiknek sorsa összefonódik ugyan, de egy bizonyos időpillanatban törvényszerűen eltávolodik egymástól.
A dráma kérdések egész sorára keresi a választ.
Például arra, hogy el lehet-e felejteni a múltat, a keserű eseményeket, melyek konkrét, eddig elfogadott tényekhez köthetők? Meddig lehet kitartani az egyes szereplőknek meghaladott nézeteik, gondolataik mellett? Meddig mehet el a döntésre kényszerülő egyén a saját, biztosnak vélt igazságának megvédése érdekében? Valóban elfogadható-e az az erkölcsi axióma, hogy a cél szentesíti az eszközt?
S így az előadás nemcsak a múltról, a konkrét történelmi helyzetben lévők dilemmáiról, erkölcsi igazságkereséséről szól, hanem a jelenről is. Eljutva egészen odáig, máig érvényesen: hogy a magyarságnak folyton választania kellett történelme során abban a fontos kérdésben, hogy a Nyugathoz vagy a Kelethez csatlakozzon-e megmaradása, fennmaradása érdekében.
Mindannyian tudunk valamit Géza fejedelemről, s a többiekről, de az előadás maga, az írói fikció révén ezt a tudásunkat jelentősen árnyalja. A darabban elénk álló figurák, a főszereplők képét jelentősen kiszínezi, új megvilágításba helyezi a szerző, akiknek tettei, cselekedetei, mozgatórugói, személyiségük, pozitív, illetve negatív volta, ellentmondásossága, az általuk elkövetett gyilkosságok sora a mai, modern kori világunkkal is párhuzamba állítható.
A mindenkori politikai hatalom kegyetlen vonásait rajzolja elénk a szerző, kendőzetlenül bemutatva annak kíméletlen természetét.
A drámai idő Szabó Magda színművében egyetlen nap története. Mégis a drámai jelenetek sokaságából, pl. Vajk és Géza egymásnak feszüléséből nemcsak a személyek harcát, az apa-fiú konfliktust érzékelhetjük, hanem a történelmi példázaton keresztül, a nemzedéki ellentéten túl, egyfajta ideológiai, felfogásbeli különbséget is, a hatalom-gyakorlás gyakorlati és lelki hatásai is ?láthatóvá? válnak. A darab izgalmas hatást vált ki a nézőből: vajon merre fordul a szereplők, a nemzet, az ország sorsa?
Nemeskürti István, a "Mi magyarok" című könyve mottóját így fogalmazta meg: "A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük." Csak remélni tudjuk, hogy ezzel a történelmi játékkal, színházi eszközökkel hozzá tudunk járulni történelmi ismereteink elmélyítéséhez, múltunk mélyebb megismeréséhez, magyarság-képünk és nemzeti önismeretünk árnyalásához.
Ahhoz, hogy felismerjük, a magyarság küldetéstudattal érkezett Európába. Fölvállalva és folytatva a hun, Attila által vállalt, és megvalósított híd-szerepet Kelet és Nyugat között.
Rendező és dramaturg: Sándor Zoltán |
|
