Ami Önnek pár perc, nekünk hatalmas segítség! >>> Kérjük, ne hagyja veszni adója 1%-át! >>> Részletek a Támogatás menüpont alatt >>> Köszönjük, hogy számíthatunk a támogatására! >>> Ami Önnek pár perc, nekünk hatalmas segítség! >>> Kérjük, ne hagyja veszni adója 1%-át! >>> Részletek a Támogatás menüpont alatt >>> Köszönjük, hogy számíthatunk a támogatására! >>> Ami Önnek pár perc, nekünk hatalmas segítség! >>> Kérjük, ne hagyja veszni adója 1%-át! >>> Részletek a Támogatás menüpont alatt >>> Köszönjük, hogy számíthatunk a támogatására! >>>

Színházi Hírek

2024.03.28   -   A Színházi Világnapon (is) játszottunk
Tracy Letts többszörös Tony- és Pulitzer-díjas tragikomédiájával, az Augusztus Oklahomában című előadásunkkal mutatkoztunk be nagy sikerrel Budapesten, az Eiffel Műhelyházban.
Külön köszönet Házi Anitának a kiváló beugrásért, aki nagyszerű volt Karen Weston szerepében! 💐

Harmath Imrét pedig most láthatta a közönség először - de nem utoljára - Beverly Westonként! 🍾



Gratulálunk a csapatnak és köszönjük szépen a lehetőséget, szuper nap volt!




A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. 2024-ben Jon Fosse Nobel-díjas norvég író, drámaíró fogalmazta meg a színházi világnap aktuális üzenetét:




„A művészet béke



Minden ember egyedi, és közben pont olyan, mint bárki más. A látható, külső megjelenésünk persze különbözik másokétól, ez így van jól, de mindegyikünkben van valami, ami csak hozzánk tartozik – ami mi
vagyunk. Hívhatjuk ezt szellemnek vagy léleknek, vagy dönthetünk akár úgy is, hogy nem nevezzük sehogy, csak hagyjuk, hadd létezzen. De miközben ennyire különbözünk, azért hasonlítunk is. A világ bármely tájáról származó emberek alapvetően hasonlóak egymáshoz, mindegy milyen nyelvet beszélnek és mindegy, milyen a bőrük vagy a hajuk színe. Ez egyfajta ellentmondás: az, hogy egyszerre hasonlítunk és teljesen különbözőek is vagyunk.



Talán mi, emberek, lényegében a testünk és lelkünk összeköttetése miatt vagyunk ilyen paradoxonok – mi testesítjük meg a legföldhözragadtabb, legmegfoghatóbb létezést és egyszerre valami mást, ami túllép ennek a létezésnek a határain.



A művészet, a jó művészet a maga csodálatos eszközeivel képes vegyíteni az egyedit az egyetemessel. Engedi, hogy megértsük, mi az, ami különbözik tőlünk – mondhatni idegen – azzal, hogy univerzálisnak
mutatja. Így a művészet képes áttörni a nyelv, a földrajz, az országok határait. Nemcsak a mi egyedi tulajdonságainkat egyesíti, de bizonyos értelemben minden embercsoport, például minden nemzetét is.
Mindezt a művészet nem úgy éri el, hogy elegyengeti a különbségeket és mindent ugyanolyannak mutat, épp ellenkezőleg; azt mutatja fel nekünk, ami más, mint mi, ami távoli tőlünk és idegen. A jó művészet pont ezt tartalmazza: valami idegent, amit nem tudunk teljesen megérteni, és közben furcsamód mégis értjük valahogy. Ott van benne a rejtély, ami lenyűgöz és a határainkat feszegeti, ezzel pedig megteremt valami földöntúlit, amit minden műalkotásnak tartalmaznia kell, amihez minden mű el kell vezesse a befogadót.



Nem ismerek jobb módszert az ellentétek egymáshoz való közelítésére. Ez a szemlélet teljességgel szembenáll a világban túlságosan is elterjedt erőszakos konfliktusok gyakorlatával – mikor az emberek
elmerülnek a romboló kísértésben, hogy kiírtsanak mindent, ami idegen, különleges és más, és ehhez gyakran a legembertelenebb találmányokat használják fel, amiket a technológia rendelkezésükre bocsát.
Terrorizmus van a világban. Háború. Mert az embernek van egy állatias oldala, amit az az ösztön táplál, hogy az idegent fenyegetésnek érzékelje ahelyett, hogy egy lenyűgöző rejtélyt látna benne.
Így tűnik el a különlegességünk (látható különbözőségeink) kollektív ugyanolyanságot hagyva maguk után, és minden, ami más, mint mi, az fenyegetés, így hát ki kell irtani. A miénktől különböző vallásokat és politikai ideológiákat le kell győzni és el kell pusztítani. A háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen és harc a művészet és a benne lakozó egyediség ellen is.



Általánosságban beszéltem itt most a művészetről, nem mentem bele a színház vagy a drámaírás szűkebb témakörébe, mert, ahogy mondtam is, minden jó művészet valahol mélyen ugyanazon dolog körül forog: fogja a teljességgel megismételhetetlent, a jellegzetest és egyetemessé teszi. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkábbhangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön. A háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok – ez ilyen egyszerű. A művészet béke.”



Zenthe Ferenc Színház
3100 Salgótarján, Fő tér 5.
titkarsag@zentheszinhaz.hu
+36 32 411-119
támogatói számlaszám: 10400786-50526583-80891015

Kulturális és Innovációs Minisztérium

Kulturális és Innovációs Minisztérium
Nemzeti Kulturális Alap

Nemzeti
Kulturális Alap
Salgótarján Megyei Jogú Város

Salgótarján
Megyei Jogú Város



Arany fokozatú támogatók Ezüst fokozatú támogatók Bronz fokozatú támogatók
Anifer Kft.
Bajnóczi Team Kft.
Fekete Felnőttképzési Kft.
D-Lite Sound
JUKI BUSZ Kft.
Kamilla-Főtér Gyógyszertár Bt.
KCS Hangtechnika és Hangszerbolt
MAXI-SZER Kft.
Nógrádker Zrt.
Orosz és Bóra Kft.
Dr. Pintér Tímea ügyvéd
Royal Jewels Gallery - Belvárosi Óra- és Ékszergaléria
SEP Office
TESCO Salgótarján


Média Partnereink
3100.hu, Rádió 1 FM 100.4, Megafon FM, Nool.hu, Salgótarjáni Városi Televízió,


Társoldalak
Salgótarjáni Értéktár, REMEK Kft., Helló Salgótarján,