 Jól ismert klasszikus hősök, irodalmi alakok kelnek életre ebben a darabban.
Alapvetően nem a nagy klasszikus Cervantes előtti tisztelgés vezette a két alkotót, amikor újraírták a mindenki által ismert és szeretett Don Quijote-történetet, hanem az az élmény, hogy olyan feszítő kérdések vetődnek föl bennük, amelyek a mi életünkben is választ követelnek. Például arra, hogy érdemes-e csatába indulni az álmainkért? Miért és meddig érdemes küzdeni?
Don Quijote halála előtt felidézi kalandjainak néhány állomását, melyekből - már az első fogadóbeli kalandból nehéz sebekkel tér haza, és a későbbiekben is újabb sérüléseket szerez. Mert ezek a kalandok "nem olyan sziget-szerző kalandok", amilyenekre Sancho vágyna, "hanem csak olyan keresztútfélék, amelyekből az embernek nem marad egyebe, legföljebb összezúzott feje vagy levágott füle". De így is, elpáholva és meggyötörve is Don Quijote élete keresztútján a félelmet maga mögött hagyva megtalálta azt az ösvényt, amelyen járva azzá lehetett, aki valójában: az álmodozó, a nagy gyermek, a Búsképű lovag. |
