Komámasszony, hol a stukker?

10. Színházi Olimpia előadása

A The Art művészeti ügynökség és a Pozsonyi Színművészeti Egyetem együttműködésében létrejött produkció
Görgey Gábor darabja olyan fiktív történet, parabola, mely az emberben eredendően benne levő hatalom akarásáról szól.
Csapdahelyzet, mert fontosabb az uralkodás (az élet minden területének irányítása: az életfilozófiánk meghatározása), mint a szabadság. A szabadság, azaz a külvilág önálló, független emberkénti megélése.
Közösségben (társadalomban) tud az ember csak létezni, de ott az egyenlők közt az első akar lenni, kiválasztottként és nem átlagos kisemberként akar élni, nem olyan szerencsétlenként, akit ide-oda sodor a politika vihara, a társadalmi küzdelmek.
Az önzés, az uralomvágy a színdarabban Stockholm-szindrómát teremt: jobb bezárva élni uralkodva, mint kint a szabadban élni a kiszámíthatatlan életet.
Öt fiatalemberrel nyilván egészen különös áthallásai vannak a műnek.
Fájóbb, hogy a fiatalokban is ott dúl (dúlhat) ugyanolyan uralomvágy, mint a már érett férfiakban.
Az öt társadalmi szegmenst (bűnözö, paraszt, városi kisember, értelmiségi, nagypolgár vagy arisztokrata) képviselő szereplőket nem öltöztetem a rájuk jellemző ruhába, mert túl karikatúraszerű lenne az értelmezés. A megíráshoz képest kegyetlenebb, nyersebb világot élünk: ezért ez egy durvább játék.
Egyen fekete ruhában, vaságyas szobában játszanak. Talán börtön, önmagunk által teremtett börtön ez.
Ebben a környezeteben fog ez a tragikomikus előadás lezajlani.
(Talán nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben rengeteg olyan film született, ami hasonló „laboratóriumról” szól: hogyan akarjuk valami őrült játék részeként, akár pénzért megölni a másikat, azaz életben maradni, azaz kizárólag „uralkodni” egy fiktív világon belül.)
Fiataloknak játszanám szívesen, hogy tudjanak a bennünk lévő vadállatról.
S ha már tudnak róla, talán megtanulnak uralkodni is rajta (szeretet) és nem lesznek saját maguk foglyai.