Őrültek Szigete

A szerző írja egyik kötetében:

„Hogy ki miért ír drámát, vagy drámai műveket, nem tudom.

Ám gyanítom, a legtöbbször valamilyen mély felháborodásból.

Mindebbe belevegyülhet a kíváncsiság, hogy vajon nekem sikerül-e?

Képes vagyok-e megragadni egy engem foglalkoztató problémát és azt, vajon bele tudom-e gyömöszölni egy drámai alkotásba?

Az „Őrültek szigete” történelemfilozófiai megfontolásokkal operál, ám ezek sem idegenek a jogelmélettől, ha Macchiavellire, Bodin-ra, Vico-ra vagy Rousseau-ra gondolunk.”

Kulin Ferenc irodalomtörténész – a darabról:

„Az Őrültek szigete történelemfilozófiai parabola olyan emberekről, akik a vegetálásra berendezkedő társadalom elől a bolondokházában találják meg a megfelelő körülményeket az alkotásra, a valós emberi kapcsolatokra.”

Részlet a műből:

„Főorvos: Ezek itt egyáltalán nem elmebetegek.

Adjunktus: Még mindig nem értem. Akkor mit keresnek itt:”