www.zentheszinhaz.hu

Sándor Zoltán

Balassi-díjas

művészeti vezető, dramaturg

2012/2013 évad óta színházunk tagja. Ez idő alatt 8 karaktert személyesített meg, 8 darabban. Mi sem természetesebb, hogy a Zenthe Ferenc Színház társulatát bemutató sorozat lapunkban a művészeti vezetővel kezdődik. Sándor Zoltán személye azonban e funkcióján kívül azért is az élre kívánkozik, mert egyike volt azoknak, akik már évekkel ezelőtt szorgalmazták, hogy Salgótarjánban önálló színház alakuljon. Több mint két évtizedig dolgozott a városházán, a polgármesteri hivatalban kulturális főtanácsosként és sokaknak ismerős a pódiumokról is, minthogy előadóművészként évtizedek óta mond verset, vezet, rendez műsorokat.

A kultúra, a művészetek iránti érdeklődése már gyermekkorában elkezdődött. Nem kis szerepe volt ebben édesapjának, aki esténként a Toldit, a János Vitézt és az Apostolt olvasta fel a három fiútestvérnek. A sziráki születésű, de általános és középiskolai tanulmányait már Salgótarjánban végzett Sándor Zoltán korán a színpadra került, rendszeresen és általában sikeresen szerepelt különböző helyi, megyei és országos versmondóversenyeken. Előfordult – nem is egyszer – hogy apjával együtt neveztek egy-egy ilyen megmérettetésre. Már fiatalként is vonzódott a színházhoz, ugyanakkor játszott hegedűn és kürtön, szerepelt a városi szimfonikus zenekarban is. Előszeretettel olvasott magvas filozófiai műveket Arisztotelesztől, Platontól, Hegeltől és döbbenetes, újszerű élményt jelentett számára Kassák Lajos verseivel való találkozás. Mindemellett az SBTC ifjúsági labdarúgócsapatának játékosa volt, mások mellett Berindán Lászlóval, Loch Károllyal, Szoó Józseffel együtt.

1975-ben házasságkötése révén kerül Kazárra – ahol azóta is lakik – s az ottani művelődési házban kezdődött népművelői pályafutása is. Ezt követően évekig dolgozott a nagybátonyi járási hivatalban illetve tanácsnál, majd a szakszervezetek tóstrandi intézményébe illetve az SZMTbe vezetett az útja. A rendszerváltáskor került a salgótarjáni önkormányzathoz, ahol több mint két évtizedet töltött tavalyi nyugállományba vonulásáig. Mintegy harminc éve alakított – akkor hiányt betöltve – és vezet versmondókört a József Attila Művelődési Központban , amelyet kezdetben Metrumnak hívtak, később Kassákról neveztek el, jó tíz éve azonban már Pódium Stúdióként szerepel. Pályaképének kuriozitása, hogy esztendőkön át egyszerre vett részt tevőlegesen a művelődésirányításban és mutatkozott aktívnak az előadóművészet területén.

Nyilván nem függetlenül e sokrétű, de egy irányba mutató tevékenységétől vetődött fel Sándor Zoltánban és barátaiban – T. Pataki Lászlóban, Patakiné Kerner Editben, Susán Ferencben és Molnár Ernőben – az önálló salgótarjáni színház létrehozásának gondolata, annak tudatában is, hogy a városban tisztes hagyományai voltak és vannak az amatőr színjátszásnak. A társulat életre hívásának nagy lendületet adott, hogy a 2000-es évek elején a néhai dr. Horváth István vezette Polgári Kör felkarolta e kezdeményezést. A folyamatban nagy lépést jelentett, hogy a sajnos már szintén eltávozott T. Pataki László vezetésével 2004 márciusában megalakult, majd a következő év áprilisában a közönség elé is lépett Szép Ernő „Május”-ával a Vertich Színpadstúdió, amely a képzést és új előadások színpadra állítását egyaránt fontosnak tartotta. Szintén 2005-ben jött létre a Palóc Parnasszus című élő irodalmi újság, majd mintegy folytatásként 2007 áprilisában a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház, amelynek rendezvényein Sándor Zoltán szerkesztésében, vele együtt rendre közreműködtek mind a vertichesek mind pedig a Pódium Stúdió színjátszói, versmondói. S tekintve, hogy a színházalapítást a város vezetése, közgyűlése is messzemenően támogatta, az idén tavasszal be is következett e várostörténeti jelentőségű pillanat...

Amióta a helyi színház művészeti vezetője, szinte valamennyi energiáját – persze a családdal, unokákkal való törődés mellett – a társulatra fordítja, jószerivel reggeltől estig a József Attila Művelődési Központban – a színház irodájában illetve a színpadon – tartózkodik. Alkalmasint dramaturgiai munkát is végez és sok a tennivalója a tervezésben, a mindennapi működés megszervezésében még úgy is, hogy értelemszerűen megosztják a feladatokat Patakiné Kerner Edit stúdióvezetővel valamint Susán Ferenc és Molnár Ernő rendezőkkel. Tudatában vannak annak, hogy az általuk vezetett társulat nem hivatásos a szó minden értelmében, de szemléletüket, hozzáállásukat, mentalitásukat, a munka intenzitását tekintve igenis profinak tartják magukat és arra törekszenek, hogy a színvonalat tekintve is azzá legyenek. A Zenthe Ferenc Színház nem kőszínház, de arra a szintre szeretne eljutni...

Sándor Zoltán ars poeticaszerűen hitt és hisz abban, hogy itt helyben, szellemi hazájában is lehet – ha prófétának lenni nem is – kultúrát teremteni, építeni. Sőt ez az igazi hivatás, küldetés. Meggyőződése, hogy a színház – amely eleddig Salgótarjánból egyetlen megyeszékhelyként hiányzott – a városi közélet inspiratív erejű tényezője, meghatározó értéket képvisel. Váci Mihály költővel egyetértve vallja: „Nem hittem én az elnyomott zsenikben: – ki tenni akart – az tehetett itten!”

(forrás: Nógrád Megyei Hírlap)

Sándor Zoltán az interneten:

Eddigi szerepei:
	Szerkesztő	-	Min nevet az ember?
	Szerkesztő	-	Min nevet az ember?
	dramaturg	-	A hetvenkedő katona
	dramaturg	-	Kit szerettél, Ádám?
	előadó	-
	házigazda	-	Színház született
	közreműködők	-	Ha Peőfi...
	név nélkül / önmaga	-	Rettenetes szülők