Hírek

Siker volt színházi világnapi premierünk 2018.03.28
Rettenetes szülők - Jean Cocteau tragikomédiájának premierjével ünnepeltük kedden este a Színházi Világnapot Salgótarjánban, a bemutató előtt Albert Péter tolmácsolta Simon McBurney színész, író, rendező világnapi üzenetét.
A Gyuriska János és Susán Ferenc rendezésében színpadra állított mű üzenetét pedig öt színészünk, a társulatban ezen az estén bemutatkozó Kökényessy Ági, valamint Kovács Vanda, Bánfi Kata, Jakab Csaba és Farkas Zoltán közvetítette a publikum felé. Mondhatjuk: sikerrel, hiszen az előadást követő tapsból, s az első reakcióból arra következtethetünk, hogy az egy családon belüli többszörös szerelmi háromszög, az önzés és önzetlenség példája mindenkor aktuális a színpadon.


„Minden este újra felbukkanunk” - ma van a Színházi Világnap 2018.03.27
Ez évben ünnepli a Nemzetközi Színházi Intézet fennállása 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból – az eddigi szokásoktól eltérően – öt földrész öt alkotóját kérték fel a március 27-i Színházi Világnapi üzenet megfogalmazására. Az európai üzenetet Simon McBurney írta.
Simon McBurney színész, író, rendező 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théâtre de complicitét. A Théâtre de complicité 1994-ben a Krokodil utca című produkciójukkal vendégszerepelt Budapesten.
„Az angol és a francia színház nagyon nagyszerű és tiszteletre méltó hagyományokkal rendelkezik, de Simon McBurney ennek nem része, mivel saját, egyedi és különleges hagyományát hozta létre” – írta róla Peter Brook.

Íme, az ez évi színházi világnapi üzenet:

Líbia északi vidékén, a kürénei partoktól alig félmérföldnyire van egy hatalmas barlang. Nyolcvan méter széles, húsz méter magas. A helyiek nyelvén Hauh Fteah a neve. Az 1951-ben végzett szénizotópos kormeghatározás szerint legalább százezer éve folyamatos itt az emberi jelenlét. A régészek több használati tárgy mellet egy csontfurulyát is feltártak, amelynek kora negyven- és hetvenezer év közé tehető. Amikor gyerekkoromban ezt meghallottam, megkérdeztem apámtól:
„Ők is ismerték a zenét?”
Mire ő rám mosolygott:
„Mint minden emberi közösség.”
Amerikában született apám őskorkutató volt, ő végezte az első ásatást a kürénei Hauah Fetah-ban. Büszke vagyok rá, hogy én lehetek az idei Színházi Világnap európai képviselője.
1963-ban, amikor az atomháború fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődöm, Arthur Miller ezt mondta: „Ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa.”
A „dráma” szó eredete a görög „dran”, ami annyit jelent: tenni; a „színház” – teátrum – alapja pedig a görög „theatron”, szó szerint: „nézőtér”. Olyan hely, ahol nem egyszerűen csak nézünk, de meglátunk, felfogunk, megértünk dolgokat. Kétezer-négyszáz évvel ezelőtt az ifjabb Polükleitosz megtervezte a nagy epidauroszi színházat. Ennek a 14 000 főt befogadó amfiteátrumnak egészen csodálatos az akusztikája. Ha a színpad közepén meggyújtunk egy szál gyufát, a sercenést mind a tizennégyezer néző hallja.
Az ókori görög színházakra jellemző módon, miközben a közönség a színészeket nézte, a tájat is látta a háttérben. Nemcsak különböző terek kapcsolódtak azonnal egybe ezáltal – a nézők közössége, a színház maga és a természetes környezet –, de az idő síkjai is. Miközben a darab elmúlt korok mítoszait keltette életre a jelenben, a néző a színpadon túl azt is láthatta, ami legvégül majd befogadja: a Természetet.
Az egyik legfontosabb felismerés, amelyet a londoni Globe színház újraépítésének köszönhetünk szintén azt érinti, amit látunk. A fényről van szó: a színpad és a nézőtér egyformán világos. Nézők és játszók látják egymást. Mindvégig. Bármerre pillantunk, mindenütt emberek. És ez megérteti velünk, hogy egy nagy monológ – például Hamleté vagy Macbethé – sosem magányos tépelődés, hanem nyilvános vita.
Olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely „tény” megkérdőjelezhető, és akármilyen legenda igényt formálhat a figyelmünkre mint „igazság”. Az egyik ilyen valótlan állítás különösképp makacsul támad, és mindenáron igyekszik elválasztani bennünket. Az igazságtól. És egymástól. Nevezetesen az, hogy mind elszigetelten létezünk. Egyik embercsoport és a másik. Férfiak és nők. Ember és természet.
De miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Az ember soha a történelem során nem kelt útra ekkora tömegben; sokan menekülnek: gyalog, vagy ha kell úszva.
Vándorolnak, költözködnek földgolyó-szerte. És ez még csak a kezdet. Látjuk, mi erre az automatikus válasz: határzárak, falak, kizárás, elkülönítés. Zsarnoki világrendben élünk, ahol a közöny a hivatalos valuta és ahol a reménység csempészett zugáru. Ehhez a zsarnoksághoz pedig hozzátartozik nemcsak a tér, de az idő fölötti ellenőrzés is. Olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít. Ez nincs a birtokomban. Azt meg fogom venni. Most, hogy az már az enyém, meg kell szereznem a következő... valamit. A múlt mélysége eltörölve. A jövő következmények nélküli.
Sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni. Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak. Ahogy ez mindig is volt. Minden színház az adott emberi közösség méretével azonos, legyen az ötven vagy tizennégyezer fős, egy nomád szekérkaraván, vagy az ókori Athén egyharmada.
És mert a színház csakis a jelenben létezhet, ezt a katasztrofális időszemléletet is kikezdi. A színház tárgya a jelen pillanat. Jelentése pedig az előadó és a közönség közösségi cselekvése révén teremtődik. Nemcsak itt, de most is. Ha nincs a színész cselekvése, a nézők nem tudnak hinni. Ha nincs a közönség hite, az előadás nem teljes. Ugyanabban a pillanatban nevetünk, hatódunk meg, szisszenünk fel, vagy némulunk el a döbbenettől. És abban a pillanatban a drámának köszönhetően fölfedezzük a legmélységesebb igazságot: hogy amiről azt hittük, épp belőlünk fakadóan választ el bennünket – egyéni tudatunk behatároltsága – valójában nem ismer határt. Közös mindannyiunkban.
És nem lehet bennünket megállítani. Minden este újra felbukkanunk. A színészek és a nézők esténként összegyűlnek, és lejátszódik ismét ugyanaz a dráma. Hiszen – amint az író, John Berger mondja –: „A színház természetében mélyen ott rejlik a rituális visszatérés lehetősége”; épp ezért volt mindig is a kisemmizettek művészete – ámde a világ szétesése miatt mindannyian azok vagyunk. Ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet elmesélni. Operaházakban, nagyvárosok színházaiban, a menekülőknek menedéket adó táborokban Líbia északi vidékén, vagy bármerre a világban. És mindig is egybeköt, közösséggé forraszt bennünket ez az újrajátszás.
Ha Epidauroszban volnánk, fölnézhetnénk, és látnánk, miként igaz ez a tág horizontra: hogy mindig is része leszünk a természetnek – nem szakadhatunk tőle, ahogyan ettől a bolygótól sem szakadhatunk el. Ha a Globe színházban volnánk, tapasztalnánk, hogy a személyesnek tűnő kérdések valójában mindannyiunkhoz szólnak. És ha a negyvenezer éves kürénei furulyát tartanánk a kezünkben, megértenénk, hogy a múlt és a jelen itt elválaszthatatlan, és hogy az emberi közösség láncolatát zsarnokok és demagógok sosem törhetik szét.

(fordította: Upor László, forrás: ITI magyar központja)


Kedden premier! 2018.03.26
Rettenetes szülők - színházi világnapi premierünk szerelemről, családról, önzésről és árulásról a Színházi Világnap estéjén, március 27-én, kedden 19 órától Salgótarjánban.
Szereplők: Kökényessy Ági, Kovács Vanda, Jakab Csaba, Bánfi Kata, Farkas Zoltán.


Újra Salgótarjánban a Falu rossza! 2018.03.20
Januári premierünk sikere után újra Salgótarjánban játsszuk a Falu rossza című vígjátékunkat Mikó Istvánnal a főszerepben!
A falu rossza a legjobb ember a faluba' - dióhéjban. Nagy a szerelemben, nagy a dúlásban és keservben, ezért danol, s dülöngél ez a csupaszív nagyember. Móka hát ez, kifordított ködmön...
Jegyek már kaphatók a színház jegypénztárában! Április 27. 19 óra


001 002 003 004 005 006 007 008 009 010 011 012 013 014 015
016 017 018 019 020 021 022 023 024 025 026 027 028 029 030
031 032 033 034 035 036 037 038 039 040 041 042 043 044 045
046 047 048 049 050 051 052 053 054 055 056 057 058 059 060
061 062 063 064 065 066 067 068 069 070 071 072 073 074 075
076 077 078 079 080 081 082 083 084 085 086 087 088 089 090
091 092 093 094 095 096 097 098 099 100 101 102 103 104 105
106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116
 
Hírek
www.ZentheSzinhaz.hu - Salgótarján 2018


Zenthe  Ferenc  Színház  támogatói  számlaszám:  10400786  -  50526583  -  80891015