Hírek

Pásztón is "eldördült" a színházi évad startpisztolya 2017.01.27
Népszerű városi bérletes sorozatunkat már harmadik alkalommal indítottuk Pásztón, a dél-nógrádi város és környékének közönsége szinte színültig töltötte meg a nyitóelőadásra a Teleki művelődési ház színháztermét.
A hatalomgyakorlásról, a hatalomhoz való hozzáállásról szóló darab meghökkentő, vicces, olykor drámai jeleneteit hangos tetszésnyilvánítással jutalmazta a publikum.
A bérletsorozat második előadása március közepén lesz.

A darabot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával mutattuk be.


Haumann Péter lesz a Nemzet Színészei-sorozat januári vendége 2017.01.20
A Kossuth- és Jászai-djías színész, Haumann Péter lesz a Zenthe Szalon vendége január 25-én, szerdán 17 órától. A számtalan darabban, filmben megkedvelt színészóriás a közelmúltban két évtized után elköszönt a Katona József Színháztól, februárban pedig már a Pesti Magyar Színház A fösvény című darabjában szerepel két színész gyerekével, Petrával és Mátéval. Érdekesség, hogy fiával és lányával külön-külön állt már egy színpadon, de egyszerre így hárman még soha. Erről is szó esik a Nemzet Színészei című beszélgetős sorozatunkban január 25-én, szerdán 17 órától Salgótarjánban, a Zenthe Szalonban!


A Vén diófa titkával és a Szent Péter esernyőjével jártunk Zalaszentgróton 2017.01.19
Negyedik éve ünnepli a Magyar Kultúra Napját - Varga István igazgató meghívásának köszönhetően - a Zenthe Ferenc Színház produkcióival Zalaszentgrót. Csütörtökön korán kezdtünk, sok-sok óvodás kíváncsi a Vén diófa titka című mesejátékunkra, s mondhatjuk: elégedetten távoztak, hiszen a mese szereplői, az erdőlakók a közönség jótanácsait meghallgatva végre odafigyelnek a környezetükre. Este a helyi bérletes sorozatban az örökérvényű Mikszáth-darab, a Szent Péter esernyője volt a díszelőadás, így egy igazán impozáns estén, magyar klasszikussal ünnepelhettek a szentgrótiak.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából immáron negyedik évben díszelőadást tartunk Zalaszentgróton. Ma este a Szent Péter esernyője című darabon szórakozik remekül a szép számú közönség!

A darabot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával mutattuk be.


Csak az íze végett - Az „Öregről” mesél az ifjabb Zenthe Ferenc 2017.01.18
Rendre a magyar népléleknek legkedvesebb szerepeket játszotta. Az emberek szeretete mindenhol vele volt, alakítson akár furfangos kuruc vitézt vagy jólelkű idősödő taxist. És még vitorlázónak
sem volt utolsó Zenthe Ferenc, akinek a fia sokáig kacérkodott azzal, hogy apja nyomdokaiba lépjen, ám végül letett róla.
Szegő András interjúja


– Amikor felhívtalak, és kértem ezt a beszélgetést, te azt mondtad, hogy „írjál valami szépet a Kisöregről!”

– A mi viszonyunk soha nem volt kenetteljes vagy édelgős. Még az utolsó éveiben is ragaszkodtam hozzá, hogy ott legyen velünk a hajóban a vitorlásversenyeken, mert azt gondoltam, hogy végezzünk inkább kicsit hátrébb, de nem cseréljük le egy ereje teljében lévő fiatalemberre, akkor is mindig úgy mondtam neki: Öreg, csináld ezt, vagy Öreg, csináld azt…

– Ő meg mindig úgy mesélt rólad, hogy a Golyó, és többdiplomás, komoly tudósember
voltál a szemében!

– Én meg gyerekkorom óta igyekeztem mindig méltó lenni hozzá, és vigyázni a neve becsületére. Semmi csibészségbe, kétes ügybe nem mentem bele, hogy ne mondhassák azt, hogy „nahát, ez a Zenthe!” Erre kínosan ügyeltem. Persze utólag kiderül aztán, hogy ez sem sikerült makulátlanul. Mivel amolyan mintaiskolába
jártam, ahová tanár szakos hallgatók
is jártak órákat figyelni, évtizedekkel később, amikor véletlenül találkoztunk, elmondta őszintén egy akkor már tekintélyes tanár, hogy amikor egyszer hallgatta a magyar feleletemet, azt gondolta, hogy „miként is lehet ennyire buta fia egy ennyire nagy színésznek!” Visszamenőlegesen is majd’ elsüllyedtem! Főleg, mert arra a feleletre még büszke is voltam!

– Te nem is akartál színész lenni?

– De. Sokáig kacérkodtam is vele. Gyermekként felléptem már a Madách és a Katona József Színházban, szerepeltem tévéfilmekben, szinkronizáltam is… Aztán, amikor döntenem kellett, a Műegyetemet választottam…

– Miért?

– Sok apró hatás lerakódott bennem. Például előfordult, hogy indult volna a később valóban nagyon sikeres gyerekfilm forgatása, és aznap reggel tudtam meg, hogy nem én leszek az egyik főszereplő, hanem valaki letelefonált valahonnan, és elmondta, hogy helyettem kinek kell játszania… Meg emlékeztem arra is, hogy
időnként mennyit szorongott az Öreg, hogy vajon kap-e szerepet, fogják-e még hívni, megcsörren-e a telefon. Voltak nagyon cudar időszakai, amikor emésztette magát, és félt, hogy nem hívják.

– Pedig ő folyamatosan közönségkedvenc szerepeket játszhatott, a Rákóczi hadnagyától A Tenkes kapitányán át a Szomszédok Takács bácsijáig! Mindig imádták, mert mindenben remek volt… Te mikor jöttél rá, hogy zseniális színész?

– Neki biztosan nem volt „zsenitudata”.

– Miközben érezte, hogy például a Jób lázadása című filmben olyan alakítást nyújtott, amilyet a filmtörténelemben is nagyon kevesen. Nemcsak jelölték Oscar-díjra, de első számú várományosa volt…

– És az utolsó pillanatban szavazták meg az akkor már nagyon beteg Bergmann-nak. No persze, csóválta a fejét, ha később erről bármikor szó esett, nyilván fantasztikus dolog lett volna számára… Az egy különös utójáték, hogy a lányom nemrégen egy társaságban volt Harrison Forddal, és említette neki, hogy a nagypapája is színész volt, ő játszotta a Jób lázadása főszerepét, és Ford csodálattal nézett rá. Az amerikai világsztár három évtized múltával is emlékezett a filmre és a Kisöreg alakítására! Ez azért nem kis dolog!

– Gábor Miklós mesélt egyszer egy Éjjeli menedékhely-előadásról, amelyben szerepelt az „aranykor” összes színészóriása, és szerinte a papád „lejátszotta” mindannyiukat…


– Ő ezt nem érezte. A dolgát végezte. Szerepet soha nem kért, és nem is adott vissza. Egyszer fordult elő, hogy valami annyira pocsék volt, hogy nem tudott vele mit kezdeni, és soknapi töprengés után azzal az indokkal adta vissza, hogy filmeznie kell Szlovákiában. Tudom, nagyon szégyellte magát emiatt. Ilyen alázattal, becsülettel élt és dolgozott. Benne nem volt
semmi hajlam a sztárkodásra. Fiatalabb korában rezignáltan mondta, hogy belőle úgysem lesz olyan hatalmas színész, mint volt Csortos vagy Uray Tivadar, később pedig jót derült azon, hogy – szerinte a kora
miatt – ő is amolyan nagy öreg lett a pályán. Ő csak tette a dolgát, legalábbis így érezte. Egészen hétköznapi életet is élt. Előadás után sietett, hogy elérje az utolsó
trolit, hogy még együtt lehessünk egy kicsit. Ott vártam mindig a tévé előtt, hogy utána vacsora közben dumálhassunk, aztán amikor én elaludtam, akkor jött édesanyám. Csodálatosan éltek! Egyetlenegy összeveszésükre emlékszem, amikor édesanyám magából kikelve azt mondta, hogy „Ferenc, ezt nem kellett volna!” És édesapám nem győzött utána bocsánatot kérni! De a legcsodálatosabb időszakok a nyarak voltak, persze, ha nem forgatott!

– A legendás szepezdi ház?

– Apukámnak eredetileg volt egy kis telke Badacsonyban, ahová utat akartak építeni, és felajánlottak helyette egy részt a Balaton-parti tehénlegelőből. El se volt kerítve, reggelenként arra ébredtünk, hogy sereglenek körülöttünk a tehenek, de akadt, amelyik egyenesen be is nézett a sátorunkba, ugyanis nem volt pénzünk építkezésre, és másfél évtizeden át kempingeztünk. Azután kezdtünk el építkezni, majd vett ott telket Sík Igor, Both Béla, Kern Andris, kicsit arrébb Horváth Ádám is. Akkor kezdődött a nagy vendégjárás – az a művész, aki az északi parton járt, nem mulasztotta el, hogy beugorjék hozzánk. Márpedig sokan jártak arra! Bessenyei Feri mindig tízkilónyi nyershússal jött, odaadta édesanyámnak, hogy „Katalin, ments meg bennünket az éhhaláltól!”, szegény anyukám pedig sütött-főzött egész nap. Amikor pedig délutánra már mindenki megtelt, előkerült a demizson! Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem holmi ivászatról van szó a részükről, hanem „csak az íze végett” hajtanak fel előbb egy, majd éjfélig mind több kupicával. „Csak az íze végett!” Drága édesanyám pedig, aki testnevelőtanár volt, csendesen sóhajtott: sebaj, majd szeptembertől jövő nyárig kipihenem a vakáció fáradalmait! És nagy élmény volt időnként, amikor Szemesről néhány napra átvitorlázott hozzánk Bujtor Pista. Lényegében ő vett rá bennünket a vitorlázásra, és feledhetetlen élmény marad számomra, hogy két magyar bajnokságot is nyertünk együtt apámmal. Amikor időnként felsorolják a címeit, kitüntetéseit, én magamban rendre hozzáteszem, hogy kétszeres magyar bajnok vitorlázó is.

– Nagyon hasonlítasz édesapádra.

– Érdekes, mert fiatalon édesanyámhoz hasonlítottam, túl a harmincon kezdtem inkább apukámra. A döbbenetes számomra az, hogy amint öregedett apu, kezdett olyan lenni, mint a nagyapám volt. Amikor nézem a fényképüket, két teljesen azonos arcot látok. Lehet, hogy néhány év múlva majd lesz egy harmadik egyforma arc is? Mindenesetre büszke lennék rá.

– Mi a leglényegesebb, amit kaptál tőle?

– Hogy próbáljak mindig önmagam lenni, az utamat magam megtalálni, a harcaimat magam megvívni. Bármikor fordultam hozzá segítségért, vagy kértem a véleményét, mindig kitért azelől, hogy konkrétan megmondja, mit kéne tennem, vagy hogy szerinte mi lenne a leghelyesebb. „Tudod te azt!” – mondta hamiskásan hunyorogva. „Megoldod te azt!” Még amikor házassági tanácsot kértem tőle, akkor is hárított: „A te feleséged lesz, neked kell felmérned!” Mindenben támogatott, de soha nem avatkozott bele az életembe.

– Soha nem bántad meg, hogy nem lettél színész?

– Életem legjobb döntése volt. Mérnök-közgazdászként nagy cégeknek lehettem a tanácsadója, többször bejárhattam a világot, szabad ember maradhattam, nem
függtem senkitől. Nem lettem kis-Zenthe. Legfeljebb a vitorlázók között…

(Szöveg: Nők Lapja 2016/2, Fotó: MTI, Német Gabriella)


001 002 003 004 005 006 007 008 009 010 011 012 013 014 015
016 017 018 019 020 021 022 023 024 025 026 027 028 029 030
031 032 033 034 035 036 037 038 039 040 041 042 043 044 045
046 047 048 049 050 051 052 053 054 055 056 057 058 059 060
061 062 063 064 065 066 067 068 069 070 071 072 073 074 075
076 077 078 079 080 081 082 083 084 085 086 087 088 089 090
091 092 093 094 095 096 097 098 099 100 101 102 103 104 105
106
 
Hírek
www.ZentheSzinhaz.hu - Salgótarján 2017


Zenthe  Ferenc  Színház  támogatói  számlaszám:  10400786  -  50526583  -  80891015