Hírek

„Stratégiailag fontos, hogy a salgótarjáni színház kiemelt státust kapjon” 2017.04.04
Főként az előadóművészeti törvény módosításáról, a színházi befogadó intézmények tevékenységéről, az idei tervekről és stratégiai intézkedésekről volt szó hétfőn a Magyar Teátrumi Társaság közgyűlésén, amelyet első alkalommal tartottak a határon túl, a vajdasági Zentán.

Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke az MTI-nek kiemelte: fontosnak tartja, hogy egy külhoni színházban tartotta meg az MTT első idei közgyűlését, mert hiszi és hirdeti, hogy az „egységes kulturális élet rendkívül fontos, pótolhatatlan intézményei ezek a kulturális intézmények a külhoni területeken”.
A Zentai Magyar Kamaraszínházban tartott közgyűlésen az MTT 61 tagszervezete mellett a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács, valamint a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is részt vett, hogy támogatásáról biztosítsa a színházakat.
Mint Vidnyánszky Attila elmondta, - Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamaraszínház és Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója mellé - két új alelnököt választottak Pataki András, a soproni Petőfi Színház és Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója személyében. A felügyelőbizottság új tagja pedig Bonecz Ervin, a 90 decibel projekt vezetője lett.
Az MTT elnöke felhívta a figyelmet a társaság fél évvel ezelőtt indult programjára, amely a befogadó intézmények fejlesztésére irányul. Mint mondta: Magyarországon majdnem száz befogadó hely van, ahol színházi előadásokat láthat a közönség, és ezzel mintegy félmilliós közönséget szolgál ki. Hozzátette, hogy a tájolással, ajánlott előadások kijelölésével komoly rendszer alakulhat ki, hogy „a haknibrigádok garázdálkodásából kevesebb legyen”, és érvényesüljön az elv, amely szerint minden néző ugyanolyan fontos, és megérdemli a minőséget.
Vidnyánszky Attila sikertörténetnek nevezte az amatőr színházi mozgalom újjáélesztése érdekében indított Pajtaszínház programot. Emlékeztetett arra, hogy a magyar kultúra napja alkalmából rendezett idei találkozón több mint ezer néző ünnepelte az amatőr színjátszást a Nemzeti Színházban. Hozzáfűzte, hogy ezt a mozgalmat tovább szeretnék bővíteni, hiszen valamikor több mint háromezer amatőr társulat működött Magyarországon.
Elmondta, hogy a frissen végzett színművészek nehezen mozdulnak ki a fővárosból, így olyan ösztöndíjrendszer létrehozásán gondolkodnak, amelyen keresztül néhány évig bérkiegészítéssel támogatnák a vidékre költözőket.
Aláhúzta: stratégiailag fontos, hogy a salgótarjáni és a váci színház kiemelt státust kapjon, emellett pedig az Ódry Színpad, illetve a kaposvári művészeti kar színpadának kiemeltté tétele is szóba került.
A közgyűlésről kiadott közlemény szerint a Magyar Teátrumi Társaság megkezdi egy az előadóművészeti törvény átfogó módosítására vonatkozó javaslat előkészítését is.

Fotó: MTI/Molnár Edvárd


Elkezdtük! 2017.03.30
Alig szaladt össze a függöny legújabb előadásunk, az A Tündérlaki lányok utolsó hazai előadása után, csütörtök délelőtt elkezdődtek májusi premierünk, az Augusztus Oklahoma próbái.
Az évad egyik legnagyobb zenthés „durranásának” első olvasópróbáján a teljes stáb az asztal körül ült, hogy együtt mélyedjenek el a Tracy Letts által August: Osage County címen megírt, a Broadway-n 2007-ben bemutatott darab magyar verziójában.
A Tony- és Pulitzer-díjas fekete komédia rendkívül fanyar humorú, szókimondó magyar szövegét Deres Péter jegyzi. Játszották a Vígszínházban, a Győri Nemzeti Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, így igazán illusztris sorba lép be a Zenthe Ferenc Színház, amely a bemutatót Budapesten május 19-én, Salgótarjánban május 22-én tartja.
Az Augusztus Oklahomában izgalmas krimi, frenetikus vígjáték, megrendítő családi dráma és igazi amerikai mese egy árva indiánról, egy alkoholista apáról és egy gyógyszerfüggő anyáról, akik megpróbálnak rendet tenni maguk körül. De egy olyan családban, amelyben csupa léhűtő férfi, boldogtalan asszony, hűtlen férj és lázadó nő él, ez csaknem lehetetlen vállalkozás. Nem is beszélve arról, hogy a legjobb háznál is lehetnek olyan sérelmek, elfojtott vágyak és veszélyes titkok, amelyek egy alapos nagytakarítás során egyszer csak előkerülnek a régi kacatok közül, az üres gyógyszeres dobozokkal és sörösüvegekkel együtt.
A Susán Ferenc által rendezendő darab vendégművésze az anyát játszó Vándor Éva, mellette Tóth Zoltán, Bozó Andrea, Erdélyi Gábor, Erki Gabriella, Kovács Vanda, Marjai Virág, Jakab Csaba, P. Kerner Edit, Albert Péter, Máté Krisztián, a Salgótarjánba visszatérő Kadlót Zsófia és Farkas Zoltán alakít szerepet. A darab díszletét és jelmezeit Pallós Nelli tervezi.
A próbák a zsúfolt tavaszi előadásnaptár mellett folyamatosan zajlanak, a budapesti és a salgótarjáni premierekre már elkezdődött a jegyértékesítés.


Nagy tapsot kapott a premieren az A Tündérlaki lányok 2017.03.28
Nincs annál nagyobb ünnep a „szakmában”, mint a Szanházi Világnapon tartani egy magyar klasszikus szerző a mai kor emberének is üzenetértékkel bíró darabjának premierjét. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színháznak (amely egy hónapon belül ünnepli fennállása ötödik évfordulóját) ez adatott meg március 27-én este, amikor Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok című művét állították színpadra Halasi Imre rendezésében – kijelenthetjük, hogy nagy sikerrel.

Legújabb előadásunk illik abba a sorba, amelyben klasszikus magyar szerzők közkedvelt darabjait mutatjuk be, a Liliomfi, a Kakuk Marci, a Szent Péter esernyője után az ez évi Színházi Világnapon Heltai Jenő A Tündérlaki lányok című keserédes vígjátékát állítottuk az ezerfejű cézár elé.
A világnap üzenetét, Isabelle Huppert francia színésznő gondolatait Simon Lajos, a Zenthe Ferenc Színház igazgatója tolmácsolta a Székfoglaló Premier Bérlet és a Surranó Bérlet nézőinek, majd bepillantást kaptunk az apát korán elveszítő család életébe.
A kérdésre, miszerint lehet-e őszinte érzéseket táplálni egy olyan miliőben, ahol mindenki a csendes hazugság része, az előadás pontos feleletet ad, reméljük, sokan látják még színházunkban a művésznéven Tündérlaki lányok sorsának fordulását.
Az eseményt követő szűk körű fogadáson Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere köszöntötte a színészeket és az alkotói stábot, s bejelentette a jelenlévőknek, hogy a színházterem és a kiszolgáló épületrészek fejlesztése is helyet kapott a Modern Városok Programja fejlesztési elképzelései közt.
A hétfői premiert követően a darabot kedd este a Zenthe Ferenc Bérlet, szerdán a középiskolai bérletek nézői tekinthetik meg.


Ma van a színházi világnap! 2017.03.27
1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napon van a SZÍNHÁZI VILÁGNAP. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
Ezen a napon köszöntik a színészeket - így tesz a Zenthe Ferenc Színház is.

A 2017-es színházi világnapi üzenetet Isabelle Huppert francia színésznő írta.

ISABELLE HUPPERT SZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENETE

55 év óta minden tavasszal megünnepeljük a Színházi Világnapot. Mintha 24 óra alatt bejárnánk a színházi univerzumot, kezdve a NO-val és a Kathakalival, folytatva a Pekingi Operával és a Kathakalival, elidőzünk Görögországban, Aiszkhülosztól, Szophoklésztől Skandináviába látogatunk Ibsenhez és Strindberghez, majd Angliában Sarah Kane-től Itáliába száguldunk Pirandellóhoz, azután Franciaországba, Párizsba, ahol talán a legtöbb külföldi társulatot látjuk vendégül.

Azután innen, Racine-tól és Molière-től átsuhanunk Oroszországba Csehovhoz, majd átrepülünk az Atlanti óceánon, hogy a napot egy kaliforniai egyetemi kampuszon fejezzük be, ahol fiatalemberek értelmezik újra a színházat. Mert a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni. Mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz.

A Színházi Világnap különleges alkalom. Időn és téren átívelő ünnep. Jean Tardieu (1903-1995) francia költő, író, drámaírót idézem: „Ami a teret illeti, azt kell tudni, hogy melyik a leghosszabb út két pont között… Ami pedig az időt, tized másodperc pontossággal mérjük meg, hogy mennyi idő kell az «örökkévalóság» szó kimondásához.” A tér-idő kapcsán így fogalmaz: „Elalvás előtt összpontosítsunk a tér két pontjára, és számítsuk ki, hogy (vágy)álmunkban mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyikből a másikba jussunk.” Itt az álom szót szeretném kiemelni. Az az érzésem, mintha Jean Tardieu és Bob Wilson találkozott volna egymással. A Színházi Világnap lényegét nagyszerűen foglalja össze Samuel Beckett, aki Winnie-vel mondatja ki: « Ó, milyen szép ez a mai nap! Megint egy szép nap! »

Amikor a világnapi üzenet megírásán gondolkodtam, felidéztem azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam. Így tehát nem egyedül érkezem erre az ünnepségre, az UNESCO székházának színháztermébe. Elkísérnek azok, akiket a színpadon életre keltettem, pedig azt hinné az ember, hogy az utolsó előadással megválik a szerepeitől. De ez nem így van. Tovább élik bennünk titkos életük, készen arra, hogy segítséget nyújtsanak egy új szerep eljátszásában, vagy megnehezítsék azt. Így él bennem Phedra, Araminte, Orlando, Hedda Gabler, Médea, Merteuil, Blanche Dubois… De azok is itt vannak velem, akiket nézőként szerettem és megtapsoltam. Ezáltal enyém az egész világ. Görög vagyok és afrikai, szír, velencei, orosz, brazil, perzsa, római, japán, marseille-i, New York-i, filippino, argentin, norvég, koreai, német, osztrák, angol vagyok. Ez az igazi globalizáció.

1964-ben a színházi világnap alkalmából Laurence Olivier bejelentette, hogy egy századig tartó harc után végre megnyílik Angliában a Nemzeti Színház, amely szándékai szerint nemzetközivé válik, repertoárjában mindenképp. Tudta jól, hogy Shakespeare mindenkié, az egész világé.

Az első Színházi Világnapi üzenetet 1962-ben Jean Cocteau – Az első utazásom szerzője – írta. Ő 80 nap alatt kerülte meg a Földet, én másként tettem meg ezt az utat: 80 filmmel és előadással. Mindig meglepetést okozok azzal, hogy nem teszek különbséget a színházi és filmes színészi játék között. Higgyék el, nincs különbség.

Én itt nem színésznőként szólalok meg, hanem mindazoknak a nevében, akiknek köszönhetően a színház tovább él. Ez a feladatunk és kötelességünk. Nem mi adunk életet a színháznak, hanem általa létezünk. A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren. Kivéve Ionescónál. A székek című darab végén az Öregasszony azt mondja: „Igen, igen, haljunk meg dicsőségünk teljében… Haljunk meg, hogy nevünket legendába szőjék… Legalább egy utcát neveznek el rólunk…”

A Színházi Világnap tehát 55 éve létezik. Én vagyok a nyolcadik nő, akit felkértek az üzenet megírására. Nem is tudom, hogy az üzenet a megfelelő szó. Elődeim, (beleértve a férfiakat is) a színházról szólva szabadságról, eredetiségről beszéltek, felidézték a multikulturalitást, a szépséget. 2013-ban Dario Fo azt mondta: „.. abban reménykedhetünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiások és színházcsinálók új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.” Szép megfogalmazás, méltó arra, hogy egy politikai program része legyen. Franciaországban nemsokára választások lesznek, így azt javasolom a bennünket kormányozni vágyóknak, figyeljenek arra, hogy a színház milyen fontos és hasznos. Ne legyen boszorkányüldözés!

A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást.

A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket…. ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta „Helyet a színháznak!”

Fordította: Lakos Anna
ITI Magyar Központ


001 002 003 004 005 006 007 008 009 010 011 012 013 014 015
016 017 018 019 020 021 022 023 024 025 026 027 028 029 030
031 032 033 034 035 036 037 038 039 040 041 042 043 044 045
046 047 048 049 050 051 052 053 054 055 056 057 058 059 060
061 062 063 064 065 066 067 068 069 070 071 072 073 074 075
076 077 078 079 080 081 082 083 084 085 086 087 088 089 090
091 092 093 094 095 096 097 098 099 100 101 102 103 104 105
106
 
Hírek
www.ZentheSzinhaz.hu - Salgótarján 2017


Zenthe  Ferenc  Színház  támogatói  számlaszám:  10400786  -  50526583  -  80891015